Félig üres vagy félig teli?

Holnap kezdődik a suli. Szempillantás alatt röppent el a nyár. Annyira vártam. Tele voltam tervekkel, kaland ötletekkel, megvalósítandó célokkal. Talán az utolsó teljes nyaram a lányokkal. Maxoljuk ki, ahogy csak lehet! Aztán most, hogy vége ennek a nyárnak, ennek a szünetnek, valami kis hiányérzet mocorog bennem.

Jött erre a válasz egy barátnőmtől, hogy felejtsem el a 100%-ot. De hisz én azt már régen elfelejtettem. 85, na jó 80, amit szeretek elérni. Aztán ha tovább gondolom, lehet, h mégis 100 lesz az, és a 120-ról csusszantam le a 100-ra. Hajlamos vagyok inkább azon frusztrálódni, hogy mi nem valósult meg, ahelyett, hogy annak örülnék, ami igen. A coach is csak ember. :-) Folytatnom kell azt a napló írást, amit jópár hónapja abbahagytam. Amikor rosszabb pillanataimban fellapozom, mindig elégedettség tölt el, hogy milyen nagyszerű életem van. Mi minden történt, mennyi megvalósult cél és álom. Közel ahhoz a 100-hoz. És tényleg, 80 is elég.

Aztán arra is jó a naplózás, hogy észben, rendben, rendszerben tartsa, ami még nem jött, de vágyom, vágyunk rá. 

Meg arra, hogy meglássam, mit is csinálnék másképp, és azt hogyan.

Ahogy ezt így leírtam és végiggondoltam, máris úgy érzem, klassz, eseménydús, kalandokkal teli volt a nyár, sok-sok tervünk megvalósult, és ami nem, az még most következik. 

Hurrá szeptember! :-)