Anyaság és munka

Ebbe a témába folyton belebotlok. Talán, mert jómagam is kisgyerekes anyuka vagyok. Egyszer már átéltem a gyermek intézményesítését, a vele járó gondolatmenetet, őrlődést, hezitálást, és hamarosan jöhet a második felvonás is, de most barátok, ismerősök kerültek hasonló helyzetbe.

Őrlődnek, mert nem tudják, helyesen cselekszenek-e. Úgy, hogy az nekik is, a gyermeküknek is és az egész családnak jó legyen. Határozott elképzeléseik vannak, de annyian, annyifélét mondanak, hogy elbizonytalanodnak.

Őrlődünk, mert úgy érezzük a társadalmi elvárás az, hogy őszinte boldogsággal, lelkesedéssel és mosollyal az arcunkon nevelgessük és tartsuk otthon a gyerekeinket minimum 3 éves korukig.

Őrlődünk, mert végül is anyagilag nem lennénk ráutalva, hogy dolgozzunk, ez egyszerűen nekünk jó.

Őrlődünk, mert mi az, hogy nem elégít ki minket a gyerekkel törődés felemelő érzése, fejlődésének csodálata. Miért nem tudjuk ezt önmagában élvezni? Hisz annyira szeretjük. Vagy akkor nem is szeretjük annyira?

Őrlődünk, mert mi lesz majd vele a bölcsiben, oviban? Hogyan éli túl nélkülünk? Túléli egyáltalán? Sérül a személyisége?

Őrlődünk, mert adódott egy munkalehetőség, ami tetszik és motivál, ezért korábban kellene intézménybe adni a kicsit, mint terveztük, vagy nem is terveztük. Szalasszuk el a lehetőséget?

Őrlődünk, mert anyagilag nem bírjuk másképp, és nincs is más választásunk, mint munkába állni.

Őrlődünk, mert ott a lelkes nagymama, aki vigyázna rá, mi mégis úgy gondoljuk, jobb lenne az intézményben.

Őrlődünk, mert a nagymama mellett döntöttünk.

Őrlődünk, mert a párunk is azt mondja, otthon a helyünk a gyerek meg a háztartás mellett, ilyen módon támogatást tőle, nem sokat remélhetünk. Hová lesz így a kapcsolatunk? Mi lesz az életünkkel?

Őrlődünk, mert nem tudjuk, hogy, hogyan fogjuk az így is kevés időnkbe belezsúfolni még a munkát is.

Őrlődünk, mert nem tudjuk, mi vár ránk a munkában. Akarjuk-e igazán? Olyan nehéznek tűnik ilyen hosszú idő után újra felvenni a ritmust. Lelassultunk, lemaradtunk.

Mégis, hogyan lesz?

Te hogy gondolod, hogy érzed, hogyan éled vagy élted meg a munkába állást, és a gyerekek intézménybe adását? Kommentben várom a történetedet. Szuper lenne, ha minél többen megosztanátok velünk.

Ha épp most hezitálsz a témában, és úgy gondolod, egy szakemberrel átbeszélnéd, hogy megerősítsd magad és könnyebb szívvel tedd, bárhogyan is döntesz, szeretettel várlak! Személyesen nálam vagy nálad, egy kávézóban, sétálva vagy skype-on.

Rakonczai-Tóth Csilla

Magánéleti és üzleti coach

+36 20 428 9082

rtcsilla@gmail.com